Az egész a gyönyörű függönnyel kezdődött. Annyira szép volt a maga visszafogott angol eleganciájával, hogy addig nem mozdultam az üzletben mellőle, míg H. meg nem érkezett hogy rámondja az áment. Mégiscsak az ő dolgozószobájáról van szó. Azaz a leendő dolgozószobájáról, aminek még csak a falai állnak a félkész házban. De ezt a függönyt nem lehetett otthagyni, főleg, hogy H. is áldását adta rá.
Otthon persze tüzetesen átvizsgáltam, és megtaláltam rajta az anyag fantázianevét is: toscana. Több se kellett, rákerestem a neten és a toszkán hangulatra ezt a montázst találtam:
A chesterfield kanapé már amúgy is régóta nagy kedvencünk, persze a hagyományos középbarna színben, és korábban ebay-en már kerestünk is ebben a stílusban irodai fotelt. Vannak szerencsére szép számmal, úgyhogy ha eljön az ideje, levadászunk egy szépet onnan. Időközben a párnahuzatok is elkezdtek gyűlni, és amint a képek is mutatják, lassan szortírozni kell közülük.
Mivel a virágos függöny tökéletes kerete lesz a nagy erkélyajtónak, a másik ablakra egy római rolós megoldásban gondolkodom, valami modern, színekben harmonizáló csíkos drapériából.
A chesterfield kanapé már amúgy is régóta nagy kedvencünk, persze a hagyományos középbarna színben, és korábban ebay-en már kerestünk is ebben a stílusban irodai fotelt. Vannak szerencsére szép számmal, úgyhogy ha eljön az ideje, levadászunk egy szépet onnan. Időközben a párnahuzatok is elkezdtek gyűlni, és amint a képek is mutatják, lassan szortírozni kell közülük. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése