Esküvőre menet

Nagyon, de nagyon készültem erre az esküvőre! Már vagy tíz éve. A menyasszony - gimnáziumi barátném - a legkedvesebb ember, akit ismerek. Csak azzal, hogy négy évig figyelhettem előttem a padban, én is egy kicsit jobb ember lettem. Mosolygása, állandó derűje, nyitottsága és töretlen jóindulata engem, a sündisznót is önvizsgálatra késztetett.
És most elkelt. Ezt méltóképp kell megünnepelni, így részemről komoly ruhaválogatás kezdődött, mind magam, mind a gyerekek számára. H.-nak egy gardróbnyi jobbnál jobb inge van, így nem aggódtam, hogy nem tudunk leemelni egyet az alkalomra, nyakkendővel együtt.
Abba most nem is kezdenék bele, hogy hány ruhát próbáltam fel (sajátokat és barátnőkét egyaránt), mire kiválasztottam a szettem. Viszont Lilinek adott volt a keresztelős ruhácskája, amibe pont most nőtt bele igazán, így elsőnek ahhoz gyártottam le a hajpántot.
Ilyen lett:

 Ugye mondanom sem kell, hogy a násznép kedvence volt :)))))

Nem mellékhelyiség

Sokunknak a fürdő is egy SZOBA. Csupa nagybetűvel. Bebútorozzuk, feldíszítjük, festjük, és csak kicsit csempézzük vagy járólapozzuk, épp amennyit feltétlenül szükséges.
Én a WC-vel is megpróbáltam eljátszani ezt, egy kicsit boudoir-osabbá tenni. Ez lett az eredmény:


Mivel az átmeneti otthonunkra a házépítés mellett nem igen jut ráköltenivaló, így csak már meglévő, illetve az elérhető legolcsóbb megoldásokkal dolgoztunk. A festék kivételével, amit a Tikkurilánál kevertettünk ki.

 A csillár Ikeás, üvegfestékkel színre festettem.
Az öreg képkeretekbe magazinokból gyűjtöttem képeket.
Szerettem volna minél természetesebb hatású padlót, így lett ez az akciós, parkettamintázatú járólap.



Tervezem még az ablak elé egy buja mintás római roló elkészítését is, de az még nagyon a  jövő zenéje.
Azt nem mondanám, hogy nagyon férfias helyiség lett, de én nagyon szeretem. Ha a házban nem is ilyen lesz a budi, azért elgondolkozom, hogy a mosókonyha vihetné tovább ezt a vonalat.....

A kosár új ruhája

A szemétben találtam ezt a biciklire való vesszőkosarat. Na nem magyar szemétben, hanem mikor még Trierben laktunk. Ezt csak azért jegyzem meg, mert mikor másoknál látom, hogy milyen kidobott kincsekre bukkannak, nagyokat sóhajtozom, hogy de HOL??????
Én le sem merem írni, hogy a németeknél mi mindent vadásztam le a kukák mellől, de az egy más világ. Itthon jobban meggondolja mindenki, miket dobjon ki.

Szóval előbányásztam a kosarat és az elfekvő, szintén turkált anyagdarabjaimat, majd hosszas illesztgetés és próbálgatás után kiválasztottam a nyerő kombinációt. A romantikus stílus mellett döntöttem, ha megunom, csinálok egy vagány modernet is.
Merthogy nem volt nagy munka, egy hosszú csíkot leszabtam az anyagomból, a két végét összevartam, a kötözőknél bevagdostam és berakva a megkötőket levarrtam. Az aljába behúztam egy szalagot és megkötöttem.Végül kézzel hozzáöltögettem a horgolást, ami szintén turkálós, és felbiggyesztettem a virágokat.
Meg kell vallanom, hogy a kosárhoz még nem gyártottam le a virágokat, ezek csak a kép kedvéért lettek rátűzve. Na de ha elkészültek, és az egész felkerül a bringára, úgyis jövök még dicsekedni!

Kosár á la natur

Összeválogatva az anyagok

A kész mű, kölcsönvirágokkal.

Az alját csak simán összehúztam.

Ilyen kis megkötőket kellett csinálni a fülek és a kampók miatt.

Hogy elől folyamatos maradjon a csipke, felgomboltam.

Na, kinek jött meg a kedve egy kis varráshoz???