Esküvőre menet

Nagyon, de nagyon készültem erre az esküvőre! Már vagy tíz éve. A menyasszony - gimnáziumi barátném - a legkedvesebb ember, akit ismerek. Csak azzal, hogy négy évig figyelhettem előttem a padban, én is egy kicsit jobb ember lettem. Mosolygása, állandó derűje, nyitottsága és töretlen jóindulata engem, a sündisznót is önvizsgálatra késztetett.
És most elkelt. Ezt méltóképp kell megünnepelni, így részemről komoly ruhaválogatás kezdődött, mind magam, mind a gyerekek számára. H.-nak egy gardróbnyi jobbnál jobb inge van, így nem aggódtam, hogy nem tudunk leemelni egyet az alkalomra, nyakkendővel együtt.
Abba most nem is kezdenék bele, hogy hány ruhát próbáltam fel (sajátokat és barátnőkét egyaránt), mire kiválasztottam a szettem. Viszont Lilinek adott volt a keresztelős ruhácskája, amibe pont most nőtt bele igazán, így elsőnek ahhoz gyártottam le a hajpántot.
Ilyen lett:

 Ugye mondanom sem kell, hogy a násznép kedvence volt :)))))