Konyharuha-mánia

Felmerül a kérdés: normális-e az, akinek konyharuha-gyűjteménye van? Gyűjteménye, egy olyan konyhába, ami még csak a fejében létezik....
Az álomkonyhámról majd egy másik bejegyzésben, egy másik blogon lesz szó, de a konyharuhákat megmutatom most, aztán mindenki képzeljen köré egy konyhát:))
/moder? rusztikus? retró? shabby chic? provanszi, angolos vagy toszkán?/

Érdekes, mert ezidáig sosem vettem magamnak konyharuhát. Anyutól kaptam az ő régijei közül, vagy valaki ajándékba karácsonyra ezzel kedveskedett, de egyiket sem én választottam.  Nem is gondoltam, hogy ebből ilyen remek sportot lehet űzni, míg az ember összevadássza a szépségeket.
 
De ma már van csipkeszegélyes kéztörlő és pohártörlő vékony vászon, gyönyörű damaszt, ami várja, hogy felhímezzem a monogramom, virágos, sütis és praktikus, de színben passzoló.
Fontos, hogy mindegyik jól beigya a vizet, és ne csak szétkenje a tányérokon, és hogy legyen rajtuk akasztó. A többi meg már csak ízlés dolga!

Én ezeket találtam szépnek:

Egycsokorban...

horgolt széllel

az akasztó fontos!

sütit sütni

ehhez még terítő is van

praktikus és cool!

vékony vászon a poharakhoz

 Ugye már nem is olyan fura a gyűjtőszenvedélyem?!