Konyharuha-mánia

Felmerül a kérdés: normális-e az, akinek konyharuha-gyűjteménye van? Gyűjteménye, egy olyan konyhába, ami még csak a fejében létezik....
Az álomkonyhámról majd egy másik bejegyzésben, egy másik blogon lesz szó, de a konyharuhákat megmutatom most, aztán mindenki képzeljen köré egy konyhát:))
/moder? rusztikus? retró? shabby chic? provanszi, angolos vagy toszkán?/

Érdekes, mert ezidáig sosem vettem magamnak konyharuhát. Anyutól kaptam az ő régijei közül, vagy valaki ajándékba karácsonyra ezzel kedveskedett, de egyiket sem én választottam.  Nem is gondoltam, hogy ebből ilyen remek sportot lehet űzni, míg az ember összevadássza a szépségeket.
 
De ma már van csipkeszegélyes kéztörlő és pohártörlő vékony vászon, gyönyörű damaszt, ami várja, hogy felhímezzem a monogramom, virágos, sütis és praktikus, de színben passzoló.
Fontos, hogy mindegyik jól beigya a vizet, és ne csak szétkenje a tányérokon, és hogy legyen rajtuk akasztó. A többi meg már csak ízlés dolga!

Én ezeket találtam szépnek:

Egycsokorban...

horgolt széllel

az akasztó fontos!

sütit sütni

ehhez még terítő is van

praktikus és cool!

vékony vászon a poharakhoz

 Ugye már nem is olyan fura a gyűjtőszenvedélyem?!

Cukiságok a kanapén

Mostanában mindenhol a macaronba futok. Pedig eddig azt sem tudtam, hogy így hívják... Csak nagyon fincsi volt, és helyes, ahogy a kis sütik cukorkaszínben pompáztak.
Aztán rátaláltam ezekre a párnahuzatokra a gyűjteményemben, amik lassan gyűltek, de csak most álltak össze egy képpé. Valahogy bevonzották egymást, mert az árnyalatok, színek és minták visszaköszönnek a párnákon, kiegészítve, erősítve a hatást.
 

ugye hogy micsoda szembetűnő hasonlóság?!

Nekem most ez nagyon tetszik. Olyan jó belehuppanni - persze nem ebbe a mennyiségbe, ami elönti a kanapét, de majdnem.....- és komolyan elgondolkodtam a cukrászdában, hogy bevásárolok macaronból is!

Ha Nektek is megjött a kedvetek egy kis macaronhoz, nézzetek be Chili és Vaniliához a receptért, vagy egy jó cukrászdába a sütikért!
Ha pedig a párnák tetszettek meg, nézzetek körül a galériában, és tessék hazavinni!

Esküvőre menet

Nagyon, de nagyon készültem erre az esküvőre! Már vagy tíz éve. A menyasszony - gimnáziumi barátném - a legkedvesebb ember, akit ismerek. Csak azzal, hogy négy évig figyelhettem előttem a padban, én is egy kicsit jobb ember lettem. Mosolygása, állandó derűje, nyitottsága és töretlen jóindulata engem, a sündisznót is önvizsgálatra késztetett.
És most elkelt. Ezt méltóképp kell megünnepelni, így részemről komoly ruhaválogatás kezdődött, mind magam, mind a gyerekek számára. H.-nak egy gardróbnyi jobbnál jobb inge van, így nem aggódtam, hogy nem tudunk leemelni egyet az alkalomra, nyakkendővel együtt.
Abba most nem is kezdenék bele, hogy hány ruhát próbáltam fel (sajátokat és barátnőkét egyaránt), mire kiválasztottam a szettem. Viszont Lilinek adott volt a keresztelős ruhácskája, amibe pont most nőtt bele igazán, így elsőnek ahhoz gyártottam le a hajpántot.
Ilyen lett:

 Ugye mondanom sem kell, hogy a násznép kedvence volt :)))))

Nem mellékhelyiség

Sokunknak a fürdő is egy SZOBA. Csupa nagybetűvel. Bebútorozzuk, feldíszítjük, festjük, és csak kicsit csempézzük vagy járólapozzuk, épp amennyit feltétlenül szükséges.
Én a WC-vel is megpróbáltam eljátszani ezt, egy kicsit boudoir-osabbá tenni. Ez lett az eredmény:


Mivel az átmeneti otthonunkra a házépítés mellett nem igen jut ráköltenivaló, így csak már meglévő, illetve az elérhető legolcsóbb megoldásokkal dolgoztunk. A festék kivételével, amit a Tikkurilánál kevertettünk ki.

 A csillár Ikeás, üvegfestékkel színre festettem.
Az öreg képkeretekbe magazinokból gyűjtöttem képeket.
Szerettem volna minél természetesebb hatású padlót, így lett ez az akciós, parkettamintázatú járólap.



Tervezem még az ablak elé egy buja mintás római roló elkészítését is, de az még nagyon a  jövő zenéje.
Azt nem mondanám, hogy nagyon férfias helyiség lett, de én nagyon szeretem. Ha a házban nem is ilyen lesz a budi, azért elgondolkozom, hogy a mosókonyha vihetné tovább ezt a vonalat.....

A kosár új ruhája

A szemétben találtam ezt a biciklire való vesszőkosarat. Na nem magyar szemétben, hanem mikor még Trierben laktunk. Ezt csak azért jegyzem meg, mert mikor másoknál látom, hogy milyen kidobott kincsekre bukkannak, nagyokat sóhajtozom, hogy de HOL??????
Én le sem merem írni, hogy a németeknél mi mindent vadásztam le a kukák mellől, de az egy más világ. Itthon jobban meggondolja mindenki, miket dobjon ki.

Szóval előbányásztam a kosarat és az elfekvő, szintén turkált anyagdarabjaimat, majd hosszas illesztgetés és próbálgatás után kiválasztottam a nyerő kombinációt. A romantikus stílus mellett döntöttem, ha megunom, csinálok egy vagány modernet is.
Merthogy nem volt nagy munka, egy hosszú csíkot leszabtam az anyagomból, a két végét összevartam, a kötözőknél bevagdostam és berakva a megkötőket levarrtam. Az aljába behúztam egy szalagot és megkötöttem.Végül kézzel hozzáöltögettem a horgolást, ami szintén turkálós, és felbiggyesztettem a virágokat.
Meg kell vallanom, hogy a kosárhoz még nem gyártottam le a virágokat, ezek csak a kép kedvéért lettek rátűzve. Na de ha elkészültek, és az egész felkerül a bringára, úgyis jövök még dicsekedni!

Kosár á la natur

Összeválogatva az anyagok

A kész mű, kölcsönvirágokkal.

Az alját csak simán összehúztam.

Ilyen kis megkötőket kellett csinálni a fülek és a kampók miatt.

Hogy elől folyamatos maradjon a csipke, felgomboltam.

Na, kinek jött meg a kedve egy kis varráshoz???

nyakék

 Cinnamon-nál láttam egy gyönyörű nyakéket, ami annyira megragadta a fantáziámat, hogy az egyik délután nem bírtam tovább, és nekiestem a megvalósításának. Itthoni anyagokból dolgoztam, és annyira látványosan haladós munka, hogy azonnal nekiestem egy másiknak is, a maradékok felhasználásával.Szerintem lesz még folytatás, nagyon szeretnék egy szürke-sárga-kék, és egy hófehér variációt is. Hajgumira, hajráfra vagy kitűzőre gondoltam, de azt hiszem a piros nyári táskámra is kerülni fog egy hasonló dísz, hogy feldobja...

végre néhány párna is.....

Készítettem néhány díszpárnás beállítást a loggián, amíg be nem krepált a fotómasina... Aztán jött a viharos erejű szél, majd a sok hétvégi elfoglaltság, és nem haladok a fényképezéssel és a párnák bemutatásával. De igyekszem összeszedni magam és folytatni.

Fotózás helyett ma bambuszt ültettem. Sajnos nem volt nálam gép, hogy dokumentálni tudjam képekkel is, de pótolni fogom, és Ti is láthatjátok majd a kis bambuszligetünk alapjait!