Melléktermék

Egyik teljességgel sikertelen kísérletem (értsd: bődületes bukta) eredményeként egy halom csipkecafattal lettem gazdagabb. Éppen egy repedt pohárral együtt akartam a szemétbe hajítani, mikor felötlött bennem, hogy ebből a két kidobásra ítélt holmiból akár valami szépség is születhet.
Így fogtam magam, és némi tapétaragasztó segítségével elkészítettem ezeket a csipkés mécsestartókat. A pohár mellett  a szemétből még egy fénykorában szeletelt gombát tartalmazó üveget is bevontam a projektbe, ha már úgyis bekevertem a ragasztót...
Ez lett belőle:

Bárkinek jó szívvel ajánlom a megvalósítást, aki szereti a romantikus és könnyen elkészíthető csecsebecséket, és rendelkezik némi maradék függönyanyaggal és kiselejtezett üvegekkel!

Úri muri

Manapság nem divat, de én valahogy mégis rendkívül vonzódom a damasztszalvétákhoz. Pedig sose kergettek az asztal körül, kényszerítve a használatára, sőt, nem is volt ilyen otthon. Engem viszont nagyon vonz ez a világ, a kifinomultság, az odafigyelés a részletekre. Lehet ez nagyon procc dolog, de nevezhetjük sznobnak is, minden esetre ha az, vállalom!
Szeretem ha adnak a minőségre, a szépségre, a kézimunkára és a maradandó értékekre. És az anyagszalvéta valahogy tökéletesen megtestesíti ezt a szemléletet.
És mivel ilyen luxus holmikat ma már csak aranyárban lehet kapni, ezért én a turkálókban (naná!) veszem.

Eddig nem is számoltam, de most kiderült, hogy már 30 darab van... Mivel szeretem a színeket, a fehéren kívül van rózsaszín, mályva, mangószínű (ha nagyon trendi akarok lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy tatárlonc színű:)) változat.

Aztán pedig ilyeneket hajtogatok belőle, amit Via oldalán találtam.

Elismerem, a hajtogatást még gyakorolnom kell:)

tényleg olyan mint egy lótusz

Persze ilyen kis Boudoir-os szalvétagyűrűbe húzva is igen mutatós, ha nincs kedvünk vasalgatni.

Természetesen bármilyen színben kivitelezhető

Prototípus, de olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna

a következőt pezsgőszínben tervezem...

De ha ilyen szép csipkés darabokat sikerül beszereznünk, akkor önmagában is csodálatos látványt nyújt a terítéken.

Konyharuha-mánia

Felmerül a kérdés: normális-e az, akinek konyharuha-gyűjteménye van? Gyűjteménye, egy olyan konyhába, ami még csak a fejében létezik....
Az álomkonyhámról majd egy másik bejegyzésben, egy másik blogon lesz szó, de a konyharuhákat megmutatom most, aztán mindenki képzeljen köré egy konyhát:))
/moder? rusztikus? retró? shabby chic? provanszi, angolos vagy toszkán?/

Érdekes, mert ezidáig sosem vettem magamnak konyharuhát. Anyutól kaptam az ő régijei közül, vagy valaki ajándékba karácsonyra ezzel kedveskedett, de egyiket sem én választottam.  Nem is gondoltam, hogy ebből ilyen remek sportot lehet űzni, míg az ember összevadássza a szépségeket.
 
De ma már van csipkeszegélyes kéztörlő és pohártörlő vékony vászon, gyönyörű damaszt, ami várja, hogy felhímezzem a monogramom, virágos, sütis és praktikus, de színben passzoló.
Fontos, hogy mindegyik jól beigya a vizet, és ne csak szétkenje a tányérokon, és hogy legyen rajtuk akasztó. A többi meg már csak ízlés dolga!

Én ezeket találtam szépnek:

Egycsokorban...

horgolt széllel

az akasztó fontos!

sütit sütni

ehhez még terítő is van

praktikus és cool!

vékony vászon a poharakhoz

 Ugye már nem is olyan fura a gyűjtőszenvedélyem?!

Cukiságok a kanapén

Mostanában mindenhol a macaronba futok. Pedig eddig azt sem tudtam, hogy így hívják... Csak nagyon fincsi volt, és helyes, ahogy a kis sütik cukorkaszínben pompáztak.
Aztán rátaláltam ezekre a párnahuzatokra a gyűjteményemben, amik lassan gyűltek, de csak most álltak össze egy képpé. Valahogy bevonzották egymást, mert az árnyalatok, színek és minták visszaköszönnek a párnákon, kiegészítve, erősítve a hatást.
 

ugye hogy micsoda szembetűnő hasonlóság?!

Nekem most ez nagyon tetszik. Olyan jó belehuppanni - persze nem ebbe a mennyiségbe, ami elönti a kanapét, de majdnem.....- és komolyan elgondolkodtam a cukrászdában, hogy bevásárolok macaronból is!

Ha Nektek is megjött a kedvetek egy kis macaronhoz, nézzetek be Chili és Vaniliához a receptért, vagy egy jó cukrászdába a sütikért!
Ha pedig a párnák tetszettek meg, nézzetek körül a galériában, és tessék hazavinni!

Esküvőre menet

Nagyon, de nagyon készültem erre az esküvőre! Már vagy tíz éve. A menyasszony - gimnáziumi barátném - a legkedvesebb ember, akit ismerek. Csak azzal, hogy négy évig figyelhettem előttem a padban, én is egy kicsit jobb ember lettem. Mosolygása, állandó derűje, nyitottsága és töretlen jóindulata engem, a sündisznót is önvizsgálatra késztetett.
És most elkelt. Ezt méltóképp kell megünnepelni, így részemről komoly ruhaválogatás kezdődött, mind magam, mind a gyerekek számára. H.-nak egy gardróbnyi jobbnál jobb inge van, így nem aggódtam, hogy nem tudunk leemelni egyet az alkalomra, nyakkendővel együtt.
Abba most nem is kezdenék bele, hogy hány ruhát próbáltam fel (sajátokat és barátnőkét egyaránt), mire kiválasztottam a szettem. Viszont Lilinek adott volt a keresztelős ruhácskája, amibe pont most nőtt bele igazán, így elsőnek ahhoz gyártottam le a hajpántot.
Ilyen lett:

 Ugye mondanom sem kell, hogy a násznép kedvence volt :)))))

Nem mellékhelyiség

Sokunknak a fürdő is egy SZOBA. Csupa nagybetűvel. Bebútorozzuk, feldíszítjük, festjük, és csak kicsit csempézzük vagy járólapozzuk, épp amennyit feltétlenül szükséges.
Én a WC-vel is megpróbáltam eljátszani ezt, egy kicsit boudoir-osabbá tenni. Ez lett az eredmény:


Mivel az átmeneti otthonunkra a házépítés mellett nem igen jut ráköltenivaló, így csak már meglévő, illetve az elérhető legolcsóbb megoldásokkal dolgoztunk. A festék kivételével, amit a Tikkurilánál kevertettünk ki.

 A csillár Ikeás, üvegfestékkel színre festettem.
Az öreg képkeretekbe magazinokból gyűjtöttem képeket.
Szerettem volna minél természetesebb hatású padlót, így lett ez az akciós, parkettamintázatú járólap.



Tervezem még az ablak elé egy buja mintás római roló elkészítését is, de az még nagyon a  jövő zenéje.
Azt nem mondanám, hogy nagyon férfias helyiség lett, de én nagyon szeretem. Ha a házban nem is ilyen lesz a budi, azért elgondolkozom, hogy a mosókonyha vihetné tovább ezt a vonalat.....

A kosár új ruhája

A szemétben találtam ezt a biciklire való vesszőkosarat. Na nem magyar szemétben, hanem mikor még Trierben laktunk. Ezt csak azért jegyzem meg, mert mikor másoknál látom, hogy milyen kidobott kincsekre bukkannak, nagyokat sóhajtozom, hogy de HOL??????
Én le sem merem írni, hogy a németeknél mi mindent vadásztam le a kukák mellől, de az egy más világ. Itthon jobban meggondolja mindenki, miket dobjon ki.

Szóval előbányásztam a kosarat és az elfekvő, szintén turkált anyagdarabjaimat, majd hosszas illesztgetés és próbálgatás után kiválasztottam a nyerő kombinációt. A romantikus stílus mellett döntöttem, ha megunom, csinálok egy vagány modernet is.
Merthogy nem volt nagy munka, egy hosszú csíkot leszabtam az anyagomból, a két végét összevartam, a kötözőknél bevagdostam és berakva a megkötőket levarrtam. Az aljába behúztam egy szalagot és megkötöttem.Végül kézzel hozzáöltögettem a horgolást, ami szintén turkálós, és felbiggyesztettem a virágokat.
Meg kell vallanom, hogy a kosárhoz még nem gyártottam le a virágokat, ezek csak a kép kedvéért lettek rátűzve. Na de ha elkészültek, és az egész felkerül a bringára, úgyis jövök még dicsekedni!

Kosár á la natur

Összeválogatva az anyagok

A kész mű, kölcsönvirágokkal.

Az alját csak simán összehúztam.

Ilyen kis megkötőket kellett csinálni a fülek és a kampók miatt.

Hogy elől folyamatos maradjon a csipke, felgomboltam.

Na, kinek jött meg a kedve egy kis varráshoz???